Illyés Gyula

Hetvenhét magyar népmese

Móra Ferenc 1977, Budapest

Illusztrátor: Szántó Piroska

Ezek a mesék a tizennégymilliós magyarság megtelepülésének legkülönbözőbb tájain teremtek, magukon hordják így e tájak sajátos mondatalakítását, nyelvi zeneiségét és - gyakran csak ezeken a tájakon értett - szavait. Egységesíteni, mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket, úgy mégis, hogy a sajátosságukat megőrizzék. Hisz egy nemzet annál szervesebb, minél sokszerűbb, szellemileg annál gazdagabb és szabadabb, minél összetettebb, sőt tarkább, akár a festő a színeivel. S azután: ezekben a nem ma keletkezett mesékben csaknem teljességgel áll még a különös törvény: nyelvünk finomságainak megalkotói, legművészibb mesterei nem is oly rég népünk legelnyomottabb, "legkulturáltabb" rétegének milliói voltak, a szegényparasztok. E mesterfogásoknak csak töredékeit is megőrizni nemzeti kötelesség, akár a műemlékvédelem.

Illyés Gyula

Elfogyott