Hugo, Victor

A nyomorultak I-II.

Lazi Könyvkiadó 2006, Szeged

Fordító: Lányi Viktor, Révay József, Szekeres György

Az író több mint egy évtizedig, 1850-től 1862-ig tartó száműzetésében született talán legismertebb regénye, A nyomorultak. Az alaptörténet egyszerű: Jean Valjeannak, a szökött fegyencnek nem bocsát meg a társadalom, s a férfinak emberfeletti erőfeszítésébe kerül, míg végre sikerül „rendes emberré” válnia. Ellenfele Javert rendőrfelügyelő a külsőséget, a látszatot istenítő burzsoázia tipikus képviselője, aki végül is belátva kudarcát, öngyilkos lesz. Az izgalmas fordulatok, a különleges helyzetek és a végletes jellemű szereplők a romantika egyik legnagyobb alkotásává teszik a regényt.

„Ameddig a törvény és erkölcs fönntartja azt a társadalmi kárhozatot, amely a civilizáció korában mesterségesen teremt poklokat és az emberi balsorssal súlyosbítja a végzetet, mely Istentől való, ameddig a férfi lealacsonyodása a proletársorsban, a nő elzüllése az éhség miatt, a gyermek elsatnyulása a sötétség folytán, századunk e három problémája megoldásra nem lel, ameddig bizonyos rétegekben érvényesülhetnek a társadalom fullasztó erői, más szóval és még tágabb szemlélettel, ameddig tudatlanság és nyomor lesz a földön, az ilyenfajta könyvek talán nem lesznek fölöslegesek.”

Hauteville-House, 1862. január 1.

Elfogyott