Vörösmarty Mihály - Katona József - Madách Imre

Bánk bán;
Csongor és Tünde;
Az ember tragédiája

Szépirodalmi 1965, Budapest

Illusztrátor: Bartha László

Bánk bán

Katona József Bánk bán-jából megcsap minket az az őserő, a szenvedélynek az az áradása, amelyet magyar szerző színpadra addig még nem vitt: a közélet és a magánszféra kíméletlen ütközései, Bánk belső vívódásai, a korábban mindent eligazító király helyett színre vitt „az uralkodó is ember” új, belső konfliktusa.
Nemzeti drámává nemesült 1848. március 15-én, később viszont a megtorlás mártírkoszorúja övezte, hiszen egyáltalán nem, vagy csak megcsonkítva lehetett előadni.
Nemzeti drámáról lévén szó, azóta is a nemzeti érzés megannyi kiáradása és apálya szabályozza könyvbéli és színpadi sorsát.

Csongor és Tünde

Irodalmunk e halhatatlan remeke, mely Babits Mihály szerint "a világirodalom legnagyobb filozófiai költeményei közt is méltán foglalna helyet", s amelynek első kinyomtatását a pesti cenzúra - feltehetően a tudós monológja miatt - nem engedélyezte, 1831-ben Fehérvárott látott napvilágot.
"A Csongor és Tündének egyik legfőbb bája éppen az - írja Babits Mihály nevezetes esszéjében -, hogy benne a tündérvilág csodálatosan ölelkezik a reális élet alakjaival, és minden tarka és összefüggéstelen dolog a fő gondolatban nagy szimbolikus egységgé olvad... Az a pesszimista világnézet, mely mind jobban közeledett a nihilizmus felé, itt jelenik meg először a maga teljességében.” Az "élhetetlenség és halhatatlanság" kérdései itt formulázódnak először..., a harminc éves költő még tud egy feleletet a nagy kérdésre; az Éj valóban mindent elnyel, a kalmár pénze, a tudós tudása, a fejedelem hatalma mind hiábavaló: csak a szerelem, a magas és átfinomodott szerelem élvezője mondhatja, hogy nem élt hiába."

Az ember tragédiája

Az ember tragédiája - Katona József Bánk bán-ja mellett - nemzeti irodalmunk legnagyobb drámai alkotása. Gondolati és művészi értékeit gyorsan felismerte a színházlátogató közönség. 1894-ben, még Paulay Ede első rendezésében, elérte a századik előadást. A későbbiekben több ízben felújították, mindannyiszor nagy sikerrel. 1934-ben már az ötszázadik bemutatót ünnepelték a Nemzeti Színházban. A második világháború után 1954-ben újították fel először. Azóta rendszeresen szerepel Nemzeti Színházunk műsorában és vidéki színházaink programjában. Népszerűségét fokozzák a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásai is. Az ember tragédiája külföldön is az egyik legismertebb magyar klasszikus alkotás. Eddig mintegy 14 nyelven jelent meg, s az 1892-es hamburgi, bécsi és prágai bemutató óta Európa számos színpadán aratott megérdemelt sikert.

Elfogyott