Gárdonyi Géza

Az öreg tekintetes; Ábel és Eszter

Szépirodalmi 1978, Budapest

Az öreg tekintetes: Gárdonyi egyik legművészibb alkotása. Egy tragédia lélektana, melyben az idős főszereplőt a saját családja forgatja ki vagyonából, s kergeti öngyilkosságba.

A regény egyben kiváló társadalomrajz is a századelő magyarországi viszonyairól, illetőleg a vidék–főváros ellentétről, a pusztuló dzsentriről valamint a polgárság felemás arcáról, amelynek félműveltségével, kapzsiságával szemben a vidékről jött, elmagányosodott, becsapott öregúr az egyetlen „tiszta lélek”, aki megcsalva, megalázva lép ki ebből az elviselhetetlen világból.

*

Ábel és Eszter: Gárdonyi kisregényét az Új Idők közölte először folytatásokban, 1905-ben, könyv alakban 1907-ben a Singer és Wolfner Rt. kiadásában jelent meg. Az Ábel és Eszter - az író szavaival élve - "az epekedés végtelen éneke".

Elfogyott