Mikszáth Kálmán

Beszterce ostroma
Egy különc ember története

Szépirodalmi 1985, Budapest

„A nagy palóc nagy ember, mély író, könyörtelen emberlátó, legendateremtő költő. A mese, melyet Jókai pedzett, folytatódik. De az alakok már földön járnak, van testük, kezük és lábuk, bütykük, szeplőjük.. Az író ruhájuk, koponyacsontjuk mögé néz, és látja, mi van zsebükben, agytekercseik kacskaringóiban, tudja, hogy miből élnek, hogy mi lappang hetvenkedő szavaik mögött, hogy a hegyen-völgyön lakodalmat, a dáridót böjt és pusztulás követi.” – írja Kosztolányi Dezső Mikszáth Kálmánról.

„Meglehet, hogy az embernek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is. Ha nem örökölt volna egy várat Pongrácz István, talán lett volna belőle ügyvéd, orvos és nem tudom én mi: de mert egy várat örökölt és egy várhoz való nevet, hát lett az utolsó várúr, ahogy magát a leveleiben aláírta.” Így elmélkedik a nedeci vár urának sorsa fölött Mikszáth Kálmán.

Elfogyott