Arisztotelész

Rétorika

Gondolat 1982, Budapest

Fordító: Adamik Tamás

A meggyőzésre való törekvés, a szónoklás feltehetőleg egyidős a nyelvvel. Jelentősége a homéroszi társadalomban például vetekszik a fegyverekével. Mikor ez utóbbiak csődöt mondanak, az okos szavak veszik át szerepüket. „Lám, az acháj fiakat te legyőzöd, öreg, szavaiddal” – olvasatjuk az Iliaszban.

A meggyőzés művészetének klasszikusa Arisztotelész, aki Rétorikáját feltehetőleg i.e. 329 és 323 között írta. A mai olvasót, aki nem feltétlen szónok kíván lenni e mű olvastán, nemcsak a meggyőzés logikai eszközeinek felsorolása, a lélektani és etikai bizonyítékok tárháza, a stílus és a beszédelrendezés kérdései kötik majd le, hanem el fogja bűvölni az arisztotelészi bölcsesség, mely minduntalan megnyilatkozik, akár jótettről és háládatlanságról esik is szó, hogy kik előtt is szégyelljük magunkat.

1845-ben, Kis János magyarításában jelent meg nálunk először a Rétorika. A fordító panaszkodott Arisztotelész „szófösvénysége” és a magyar rétorikai terminológia hiánya miatt. Csaknem másfél évszázad múlva, ma, ugyanezzel a két nehézséggel küzdött meg Adamik Tamás – sikerrel.

Arisztotelész Rétorikáját az olvasó figyelmébe ajánljuk.

Elfogyott