Say Gyula

Visszatekintés
Egy zászlós emlékei
Sopron-Ausztrália-Egyesült Államok

Nereus 2002, Hévíz

„Say Gyula életrajzát felesleges volna akár bemutatnom, akár méltatnom, hiszen nagymértékben erről szól az egész könyv. Életreszóló mély benyomást keltettek benne a soproni, kőszegi és marosvásárhelyi katonai iskolákban eltöltött évei, ahova 10 éves korában került, majd a háború utolsó napjaiban tisztté avatták, ám rövidesen ezután már amerikai fogságba került. Táborélményeinek leírása a magyar olvasó előtt kevésbé ismert tanulságos körülményeket és viszontagságokat tár fel, amelyet a túlélés érdekében igen sok polgári menekült, vagy katonai alakulattal nyugatra került hazámfiának végig kellett szenvedni.
A hetvenes évek óta járt haza. Látogatásai során volt osztálytársait, rokonait és gyermekkori színhelyeit kereste fel kitartó buzgalommal, sőt hajdani hadapródiskolai osztályuk életéről visszaemlékezést is írt.
Nem adott számára időt a Végzet, hogy könyvét teljesen befejezze, de nem adta meg neki a Sors azt sem, hogy könyve megjelenését megélje. Gyula bajtársam három évig osztálytársam, a hálóteremben ágyszomszédom és igen jó barátom volt a kőszegi katonaiskolában. Jól tanult és kitűnően sportolt. Jó magyar, segítésre mindenkor kész bajtárs volt, akire mindig számítani lehetett. Írásában most védelembe veszi a korabeli katonai nevelési módszereket, amelyeket Ottlik Géza az "Iskola a határon" című művében meglehetősen megtépázott. Ő most mintegy a másik oldalt igyekezett bemutatni.”

Elfogyott