Karinthy Frigyes

Az Emberiség városa

Lazi Könyvkiadó 1998, Szeged

Karinthy Frigyesrôl azt mondják, hogy racionalista volt. Hitt a nagybetűvel írott ÉSZ-ben. Hitt abban, hogy az ember meggyôzhetô, és hogy uralma alá képes hajtani a természet erôit a világban és az emberben egyaránt.

Rajongott a repülésért, sokszor írt a rádióról, a filmrôl, a radioaktivitásról, a relativitás elméletérôl, a modern lélektanról, a gépekrôl, a tudomány és technika új eredményeirôl. Felvetette társadalmi hatásuk problémáit, elgondolkozott lehetôségeiken, de veszélyeiken is. Egyszerre vonzotta az ismert és az ismeretlen. Türelmetlenül kutatta a rejtélyeket, izgatták a "végsô", megoldhatatlannak látszó kérdések.

Számos novellájában fordult a jövôhöz, a kifürkészhetetlen, nagy titokhoz, de nem az írónak annyira fontos Utókort szólongatta, hanem az érdekelte, hogy megoldja-e a jövô a jelen problémáit, válaszol-e kérdéseire.

Írásaiban továbbgondolja, továbbképzeli, amit kora tudománya igazolt, feltételezett, s hol játékosan, nem beleborzongva saját ötleteibe, hol a filozófus éleslátásával mutat rá a tudományos fejlôdés emberi következményeire. Néhány novellájában álmait, vízióit, disztópiáit veti papírra; ezek a szorongató látomások a fenyegetettség, az egyedüllét érzését fejezik ki, az emberség harcát az embertelenséggel - a világban, a háborúban és a lélekben.

Karinthy racionalista volt.

Hitt az észben az esztelenség közepette.

Ezt a Karinthyt kívántuk bemutatni.