Wulthas Aspegod szobrászmester magányosan él Kinummor városában. Egy napon furcsa öregember látogatja meg és ráveszi, segítsen megkeresni egy régi isten varázserejű könyvét. A szobrász barátjával, a városi hóhérral, vállalja a kalandot, ám érzik, hogy a titokzatos idegen körül valami nincs rendben.

Drob és Blefs, a két kis erdei kószáló, találkoznak egy haldokló lovaggal, aki rájuk bízza a titkát. Meghallgatják a lovagot, és nem is sejtik, ezzel milyen veszélybe sodorják magukat - véget ér a gondtalan élet, amikor megígérik, segítenek az öreg vitéznek.

Ősi, romos tornyok állnak szerte a birodalomban, hihetetlen dolgokat mesélnek róluk. Az erdők mélyén különös, mogorva lények laknak - jobb velük békességben élni, mert az erdő az övék. Régi időkből itt maradt varázslatok, legendák és fejtörők nehezítik a kalandozók útját, és felbukkan egy láthatatlan kard is. Hogy végül aztán mi történik a magányos szobrásszal, a különös varázslóval, a kószálókkal és a többiekkel, az kiderül a regényből, amely a klasszikus tolkieni high-fantasy hagyományait folytatva szól hősökről és gyávákról, barátokról és ellenségekről, az erdő hatalmáról és a paradoxonok szépségéről.