Kant, Immanuel

Az ítélőerő kritikája

Akadémiai 1979, Budapest

Fordító: Hermann István

Kant (1724-1804) harmadik „kritikája”, amely nyomon követte az első kettőt, A tiszta ész kritikáját és A gyakorlati és kritikáját, valóban fontos lépés maga is „az igazság kibontakozásában”. A kanti filozófia egész rendszerében, amely a saját korában a legfontosabb kísérlet volt abban az irányban, hogy a felvilágosodás filozófiai eredményeit német talajba ültessék át, ez a mű teremti meg az egységet.

Elfogyott