Tömörkény István

Katona a kötélen

Szépirodalmi 1989, Budapest

Száz esztendővel ezelőtt, 1888. szeptember 24-éneste búcsúztatták barátai a katonának bevonuló Tömörkény Istvánt, mert október elsején rukkolt be a normálkaszárnyába, a császári és királyi 46. gyalogezrednek laktanyájába, s innen vonult zászlóaljával együtt – Szarajevóig vasúton, onnan tovább pedig tíznapi gyaloglás után – állomáshelyére, a prijepoljei barakktáborba. Innen küldözgette irodalmi tudósításait a ,,boszniai katonaéletről", s ettől kezdve egész írói pályáját végigkísérik katonaemlékeinek remekbe szabott megörökítései. Számtalan cikk, tudósítás, tárca, riport, levél nyersanyagát szolgáltatja ez a nehéz és keserves élményekkel teljes világ, amelynek a ,,boszniai" esztendő után, a múlt század kilencvenes éveiben három alkalommal is ,,tartalékos" résztvevője volt az író, és népfölkelő igazolványának a tanúsága szerint 1915-ben is alkalmasnak találták még a katonai szolgálatra, s ,,mikor a háború harmadik ny arán – ahogy Móra Ferenc írta – az öreg katonákat is

bekívánta a császár, Pista is menni akart erővel, s úgy felkészült, hogy már a hivatali pénztárakat is átadta nekem". De azután, ”lefújták”. A gyűjtemény összeállítója, Péter László, Tömörkény katonatárgyú írásait nem megírásuk, hanem tartalmuk, az emlékek megtörténtének időrendjében sorakoztatta egymás után, s ennek köszönhetően az író katonáskodásának minden lényeges eleme megismerhető ezekből az elbeszélésekből.

„Nem hiszem, hogy akad még író, akinek a művei ilyen részletességgel és hitelességgel örökítenék meg a Monarchia katonaéletét.”