Szederjei Ákos - Studinka László

Nyúl, fogoly, fácán

Mezőgazdasági 1962, Budapest

A vadászat ősfoglalkozás, és egykor az ősember egyik legfontosabb megélhetési forrása volt. Később a kultúra előrehaladásával mind jelentősebb gazdasági ág lett. A helyesen kezelt vadállomány nagy értéket képvisel és azt óvni, becsülni és védeni kell! Helytelen az a felfogás, amely a vadgazdálkodásban csak a vadászatot látja, és azt csak a sport egyik ágának tekinti. A vadászat csak egyik mozzanata a vadgazdálkodásnak – az aratás –, amikor betakarítják, begyűjtik a vadat. Az kétségtelenül igaz, hogy ez a munkamozzanat nem terhes kötelesség, hanem inkább testedző szórakozás. Jótékonyan hat az elernyedt testre, idegzetre, és tökéletes kikapcsolódást jelent a dolgozó embernek a hétköznapi munkából, gondokból, amellett ránevel a természet szeretetére, a természeti szépségekben való gyönyörködésre – tehát nagy kulturális jelentősége is van. A legfontosabb azonban a vadgazdálkodás, és elsősorban a nyúl, fácán és fogoly gazdasági jelentősége: a kitűnő húsuk, a lelövési díjakból elérhető bevétel, az élő vad eladásából származó jövedelem, végül – a leglényegesebb, de a legkevésbé értékelt előny – a fogoly és a fácán erdő- és mezőgazdasági haszontétele, amit az állati és növényi kártevők pusztításával hajtanak.

Elfogyott