Zweig, Stefan

Sakknovella
Schachnovelle

Európa 1976, Budapest

Fordító: Fónagy Iván

Stefan Zweig Bécs szülötte, s mint író a Freud teremtette pszichoanalízis egyik legérzékenyebb befogadója. Nem véletlen, hogy elbeszéléseit mint „erotikus aláfestésű lélektani tanulmányokat” jellemezték már a harmincas években a kritikusok.
A humanista polgár és művész állásfoglalását közvetítő történet a New Yorkból Buenos Airesbe tartó óceánjáró gőzösön játszódik, ahol a hidegen kalkuláló, robotszerű, kapzsi sakkvilágbajnok, Mirko Czentovic két játszmában megsemmisítő vereséget szenved egy ismeretlen ügyvédtől. Kiderül, hogy az ügyvéd – aki korábban igen gyengén játszott – a Gestapo börtönében tanult meg sakkozni: az idegtépő kihallgatások szüneteiben mesterjátszmákat játszott le gondolatban, hogy szellemét frissen tartsa.
Az író egyrészt bemutatja az ember konfrontálódását egy brutális, embertelen rendszerrel, másrészt leírja egy fogoly szenvedését, akinek semmi lehetősége nincs arra, hogy kapcsolatot teremtsen a külvilággal.

Elfogyott