Üti páké barátost – Csúfolódó székely népköltészet

Pallas-Akadémia 1995, Csíkszereda

A székelyek között nagy hagyománya és élő gyakorlata van a rátótiádáknak, azaz falucsúfolóknak. Ez a folklór műfaj eredetében e népcsoport térben és időben tagolt végleges letelepedésével függ össze. A más-más földrajzi adottságok közt a különböző, gyakran heterogén közösségek egymástól olykor csak apró vonásokban eltérő szokásai és nézetei alkalmat kínáltak a regionális közösségtudatok (mi-tudat) megfogalmazására. Ennek egyik eszköze a az elhatárolódás, egymásnak olyan alkalmakkor való, rítusszerű kölcsönös gúnyolása, amikor több közösség egyes tagjai kerültek átmenetileg egy csoportba vagy helyre.
Duka János ezt a népszokást, noha más népcsoportoknál is fellelhető, a székelyek jellemző vonásának tartotta, ezért gyűjtötte az anekdota és monda közt átmenetet alkotó, olykor egy-egy rigmusra, sőt akár egyetlen jelzőre korlátozódó székely falucsúfolódókat. Gyűjteményéhez szakemberek is segítséget nyújtottak, de legnagyobb értéke, hogy a legszélesebb néprétegek tagjaival kialakított személyes kapcsolatai révén jutott az itt közölt szövegek legtöbbjéhez.
A székek szerint hat fő részre osztott gyűjteményt néhány egyéb forrásból álló kisebb szövegcsoport gyarapítja, valamint Vöő Gabriellának a kötet élén található, szakmai szempontból igen jól eligazító bevezetője, valamint térképmellékletek teszik teljessé.