A jelesebb bölcselettörténeti írások között hazánkban külön helyet és rangot képvisel Kecskés Pál A bölcselet története című könyve. A megnyilvánuló érdeklődés és kereslet indította a szerzőt 1943-ban művének második és bővített kiadására, majd e jelentősen kibővített harmadik kiadás is jelzi, hogy az érdeklődés azóta sem szűnt meg.

Nála az egyes filozófiai iskolák nem úgy jelennek meg, mint a letűnt korok kultúrtörténeti különlegességei, nem is úgy, mint egymásnak szögesen ellentmondó ismerethalmazok, hanem a szerző mesterien érzékelteti a bölcselettörténet folyamában a főbb filozófiai problémák folyamatosságát. E műből kitűnik, hogy a filozófiatörténet az objektív igazság megközelítéséért folytatott monumentális küzdelem.

Kecskés Pál könyvének nagy érdeme az is, hogy történeti ismereteken kívül dióhéjban filozófiai alapvetést is nyújt, világosan, közérthető módon, így az olvasó nem vész el az adatok sűrűjében, és lehetővé válik számára, hogy ne csak a filozófiai szövegeket ismerje, hanem a filozófiai gondolatokat is.

A tudós szerző a svájci Fribourgban végezte egyetemi tanulmányait, majd évtizedeken át volt a Pázmány Péter Tudományegyetem, majd 1950 után a Hittudományi Akadémia professzora. Több neves etikai és szociológiai munka szerzője. Személyére sokan mély tisztelettel emlékeznek vissza, elsősorban tanítványai. Személye és működése maradandó nyomot hagyott a magyar bölcseleti kultúrában. Mindig nagy öröm az, amikor látjuk, hogy a múlt idők alkotásai napjainkban megelevenednek. Jelenti ez elsősorban a múlt értékeinek megbecsülését. Aztán jelenti azt: a mai ember merész terveivel elsősorban a jövő biztató lehetőségei felé fordul. Tudomásul kell vennünk azonban azt is, hogy gyökereink a múlt talajába fúródnak, és onnan szívják az éltető táplálékot.