Kosztolányi Dezső

Pacsirta

Szépirodalmi 1985, Budapest

Pacsirta Sárszegen él, szüleivel. Sárszegen, ahol egész éven át hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene, nótaszó veri fel az éjszakát. Pacsirta szülei – kisvajkai és kőröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia – régóta elszoktak már a zajoktól. Maguknak élnek, csengedesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt.
Boldogok, elégedettek.
Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, a történet kezdetén, Pacsirta vidékre utazik, a rokonaihoz. Egy hetet van távol a szülői háztól. És ez az egy hét elengedő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal: önmagukkal.

Elfogyott