Mikszáth Kálmán

Szent Péter esernyője
A Sipsirica
Regények

Szépirodalmi 1961, Budapest

Szent Péter esernyője

Meghalt Gregorics Pál, az öreg, magányos különc, s legendás vagyont hagyott hátra. Legalábbis így tudta Beszterce városa, s így hitték az elhunyt nábob fivérei is, akik mohó kincsvággyal csaptak le az örökségre – de nem találtak semmit. Hová lett a csehországi uradalom, hová a vagyon? Wibra György, a fiatal besztercei ügyvéd, Gregorics szolgálójának fia nyomra lel… Elindul, hogy megkeresse örökségét, de értékesebb kincset talál: Bélyi Veronka szerető szívét. Könnyes-mosolygós történetük Mikszáth egyik legkedvesebb, legromantikusabb műve.

A Sipsirica

A tabáni vendéglők kispolgári miliőjében kezdődik a történet, s ez a színhely a befejezésben visszatér, keretet alkotva Druzsba tanár úr elbeszéléséhez. A Fehér Pávát Jahodovszka asszony vezeti. Vendégeinek kedvence nevelt lánya, Sipsirica. A családias bensőségességet egy rejtélyes előkelőség felbukkanása bolygatja meg, majd Sipsirica eltűnése dúlja föl.
„Szóval, jó, víg „spéci” volt, aki díszt és népszerűséget hozott a Pávának. A Páva most élte aranykorát. Mert másrészről a Sipsirica szórt rá fényt, aki megtelt vállban egy kicsit, de amellett nyúlánk és harmatos maradt. Lássa meg az ember, mi lesz a kis gubóból! Egy-két vonáson ide-oda igazított valamit az utolsó hat-nyolc hónap – nagy piktor az idő –, s a kecses, takaros leánykából rendkívüli szépség lett. Nem mehetett el anélkül az emberek közt, hogy minden szem meg ne akadjon rajta. „Mintha egy szarvas menne végig a Mályva utcán” – mondták a szomszédasszonyok, akik pedig talán sohasem láttak a Mályva utcán ele­ven szarvast végigmenni.”

Elfogyott